a bolt és a gyerek

Kedves Naplóm!

Esős vasárnap délelőttöket a Jóisten is az írásnak teremtette, még akkor is, ha kicsit lassabban megy így másfél kézzel. 

A sajkacsontban van törés, még nem kaptam rá pontos diagnózist, de remélem az is kiderül hamarosan. Egy jóbarátomnak (T.) az édesapja meg a testvére is sebész, traumatológus, kb. ilyeneket fogyasztanak reggelire, szóval ha a technika is engedi, akkor tőlük és érkezhet vélemény. Meglátjuk. Alapvetően mindent tudok csinálni, csak lassabban meg kicsit nehezebben mennek a dolgok, meg ilyen hideg időben nem tudok akármit felgyömöszölni magamra, de a 15 éves, jómeleg, már eléggé piros pulcsim ebben is megmentésemre siet :) Neked tört el valaha valamid?

Kicsit érzelmesebb vizekre evezve.

Jobb is az emberiségnek, hogy idővel csendesedik a szerelem tüze, különben az emberek ottfelejtenék a boltban a gyereküket.

Szerelmesnek lenni nagyon intenzív érzés, egy olyan ami képes az égbe emelni és a pokolba taszítani rövid idő alatt, de idővel valóban egy lassú tűzön égő, kellemes, biztonságos, csodás melengető érzéssé válik. 

A kezdeti lilaköd, vagy felhőtlen tinikor nagyon édes, ami ha el is tűnik, időről időre felidézhető, felidézendő, mindenki szeret visszarepülni olyan időbe, szerepbe, amikor és amiben jól érezte magát, felelőtlenül elkésni egy családi ebédről, mert nem hagyod a másikat felöltözni, vagy spontán ötletként célba venni egy kilátót a Börzsönyben, vagy egész nap csak a rendelt pizzát enni. 

Micsoda romantikus képek ezek! Nem tartom magam feltétlen nagyon romantikusnak, igazából a határában lévő két tulajdonságomból ered: a kedvességből és figyelmességből (törődésből). Ezekből majd jól kiderül, mennyi romantika pattan ki :) A minap is azon kaptam magam, hogy egy nem is feltétlenül jóbarát srácot dicsérek. Étteremtippet kért randihoz tőlem én meg miután adtam, mondtam, hogy pedig úgy tudom, Nála jobbat lehet enni, mint a város legtöbb helyén, mert a covid alatt elég sokat volt otthon és főzött :) Nem is tudom, hogy jött ez. Annyi mindent is mondanék, tömérdek szó mi elmesélésre vár, némely szavatossága idővel persze lejár.

De nem úgy jár le, mint a lakásom órája, mert az még mindig áll, legalább nem kellett vesződni az óraátállítással. Majd egyszer újraindul az is, azt hiszem, már tudom is mikor. Tele van érzéssel a lakás, direkt szoktam aludni a kanapén is néha, ha ahhoz van kedvem, de rossz érzéseket nem ad, kisegít az optimizmus. 

Szóval szeretek a másiknak szépet mondani, jót tenni, nekem ez örömet okoz, minél jobban szeretem, annál nagyobbat :) Most a fő projekt egy 60. születésnap. Főleg rokonok lesznek, remélem nem visszakoznak a covid miatt. Azt gondoltam, akik nem tudnak jelen lenni, mert pl. Indiában élnek, majd videót küldenek, amit le lehet vetíteni, szép lesz. 

Azért ez a 60 már egy tisztes szám. Érdekes, nekem ritkán szokott eszembe jutni mit fogok csinálni hatvan évesen, vagy azon túl. Azt gondolom, hogy a lényem nem fog másra vágyni akkor sem, csak arra, hogy a szeretteimmel töltsek minőségi időt, adott esetben segítségére legyünk egymásnak. Jó lenne sok szabadság ebben, el tudom képzelni, hogy külföldön töltöm az év bizonyos időszakát, egy szép délolasz tengerparti városban, vagy az indiai óceán partján, vagy éppen a skót felföldön :) De ezt alapvetően az élet sodra határozza majd meg, egy külföldön tanuló gyerek, egy sok felvigyázást igénylő unoka, egy baráti társaság kósza ötlete, hogy vegyünk meg egy házsort egy balatoni faluban, vagy üzemeltessünk évi 2-3 hónapot a romániai panziót :) Az biztos, tevékenynek kell maradni, kellenek tervek és célok, kellenek élmények :) Egyébként most én erről megkérdeztem a napokban másokat is és kevésnek volt "terve", max gondolatai. Te milyen öregkort képzelsz el?

Sokan időskorukra tervezik az egész élet során elhalasztott olvasmányok pótlását. Olvasni jó, az elmében létrejövő varázslat. Kisemberként én inkább ismeretterjesztő, nagy, gyerekeknek szóló enciklopediákat meg a Tudás Fáját olvastam, az utolsó betűig, meg persze a kötelezőket, igazából másra nem sok időm volt, heti kétszer jártam gyógytornára, kétszer dobolni. Itt egy pillanatnyi kitérő. Szóval nem csak dob volt, sőt egy idő után inkább xilofon és annak a fémváltozata, a vibrafon, ami pl. a Demjén: De nehéz az iskola táska elején megszólal :), Operaház ütőse volt a tanárom, nagyon szép időszak volt. Emlékszem, az elején, 11-14 éves korom között apa kísért és ült kint egy-másfél órákat, vagy sétált, intézett ezt-azt a környéken. Időről időre meg kell döbbennem, mennyire fantasztikus szüleim vannak, mennyi áldozatot hoztak értem (is).  Visszakanyarodva a doboláshoz, mégis a furcsa helyzet, hogy hiába játszottam 8 évet folyamatosan ütős hangszeren, a hagyományos leülök a dobszerelés mögé és kísérek egy dalt, vagy szólót játszom, az nem nagyon megy, mert arról az irányról át lettem másra terelve, de az az érzésem, hogy ezt még be fogom egyszer pótolni :) Szóval mindezek mellett amennyit csak lehetett és az idő engedte lent lógtam a haverokkal, fociztunk és bicikliztünk. Nem keveset, úgy is fogalmazhatnék, ameddig láttunk. És a panelkölyökként egy kaputelefoncsöngéssel indult mindig a dolog, "csókolom, a XY-t keresem. Jössz focizni?..De a labdát ledobod :) 

Persze a Pál utcai fiúk életem egyik legmeghatározóbb olvasményélménye, még olaszul is elolvastam :) 

Középiskolában magyarosként rengeteget olvastunk, mindent is, a tanmenet miatt kicsit sajnálom, hogy 20.századra és a kortársra viszonylag kevés idő maradt, országos versenyen is indultam, két színdarabot is rendeztem. Magyarok közül nagy kedvenc Kosztolányi, Radnóti, Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja teljes libabőr, bármikor olvasom, gyönyör. A várbéli sétány, amit róla neveztek el pedig a magyar értelmiség (döntéshozók, ki tudja) egyik legjobb döntése :) 

Sok romantikus, realista regényt olvastam, kb. a legtöbb kötelezőt és ajánlottat, keveset hagytam félbe. Imádtam az oroszokat, A bűn és bűnhődést, és a Mester és Margaritát, a kalandos Robinsont, a nagyon őszinte Mikszáthot. Azért gimi közben meg után is volt egy kicsi idő olvasni mást is, Hemingway korszakos, csodás író, nagy vágyam elzarándokolni a házába...ami hol is van? :) Ottlik, Szerb Antal, Merle. Volt ez a remek kezdeményezés 2005-ben, A nagy könyv, ahol megszavaztatták az embereket a kedvenc könyveikről, sokat ennek hatására olvastam el és bizony még van, amit szeretnék: Márai, állítólag Kastnernek jó a humora, ezzel engem megvett, tőle még nem olvastam semmit, vajon melyikkel kezdjem? :)

Jó volna kicsit a kortársakkal is jobban képben lenni, mert itt is biztosan vannak remek írások. Spiróval, Parti Naggyal és Varróval próbálkoztam.  

Könnyedebb műfaj közül életem másik meghatározó olvasmányélménye egyértelműen a Harry Potter könyvek. Nem, én ezeket mindet előbb olvastam és láttam, az utolsókat már eredeti nyelven (nem bírtam volna ki mire kijön a fordítás). Mindegyiket olvastam angolul is, a nyelvvizsga előtt elég jó felkészülés volt. Még az is lehet, egyszer olaszul is átrágom rajta magam :) Tényleg korszakos, generációs mű, ami akár közös családi élménnyé is válhat. Az egyik kollégám (E.) konkrétan minden este, lefekvés előtti állandó Apa-Lánya programot csinált ebből a 8-9 éves lányával. Élénken emlékszem rá, hogy teljesen tanácstalanná vált, amikor vége lett: "egy Harry Potter után mivel folytatod?". Szép. El tudnám én is ezt a programot képzelni. Ezen túl a Dan Brown utazós nyomozós sci-fi történelmi thriller könyveit nem lehet letenni, mégha van köztük gyenge is. Ken Follett Évszázad Trilógiája pedig ugyancsak varázslatos olvasmány egy kamasznak is akár, de valójában a Harry Potterrel szemben ez kortalan. 

Sok könyvet idősebb fejjel azt mondják jó újraolvasni, ennek azt hiszem ugyancsak utána kell ám járni :) Bevallom az utóbbi jó pár évben egyszerűen alig fordul meg szépirodalom a kezemben. Szakkönyv, ismeretterjesztő és még annál is több cikk, elemzés az amit próbálok befogadni. Ez biztos részben a munka miatt is van, de nagyobbrészt inkább az a fajta elemi igényem a közéleti dolgok (nem csak a magyar adokkapok, hanem az amerikai nagypolitikától az indiai járványhelyzet hirtelen javulásának okaiig). Én is persze igyekszem nem az egy órás szavatosságú információk követésébe belegabalyodni, mert az teljesen értelmetlen, de a dolgok működésének megértése az mindig is érdekelt. 

Azt hiszem itt be is zárom ezt a bejegyzést. Maradt bőven gondolat, van már piszkozatban is 1-2 dolog, és még ma kiteszek egy igazi időutazást is. De lehet ám témákat is feldobni (kérni) és a minap az jutott eszembe, hogy kiteszek vendégírást is, de az még kiforratlan :)

Annyira sokat írtam az olvasmányokról és az olvasás szerepéről, hogy amikor délután szembejött ez a cikk, egyszerűen úgy éreztem, hogy ezt is be kell ide még biggyesztenem. 

https://www.valaszonline.hu/2021/11/05/keisz-agoston-magyartanitas-velemeny/

Nem túl pozitív változásokról számol be a szerző, de egyrészt ilyen írások kellenek, hogy ezekről valamiféle párbeszéd egyáltalán kialakulhasson, másrészt kell a tudatos szülők számára is mankó, hogy mit kezdjenek ezzel a saját ajtójukon belül. Az olvasás megszerettetni fontos cél.