Időutazás, beszámoló 2009-ből

Kedves Naplóm! (Na ezt jól elfelejtettem több helyen, most lehet megyek és mindenhol pótlom ezt a megszólítást! :)

Igazi időutazásra hívlak. Kutakodtam korábbi levelek között és megtaláltam ezt a szép hosszú beszámolót 2009. november legvégéről, ami mint utólag már egyértelműen kiderült, hogy életem igencsak meghatározó eseményévé vált: igazi önállóságot tanultam, igazán erős kulturális és emberi elfogadást, igazából tanulni is sokat tanultam az üzleti gondolkodásról, erősödtek képességeim, rengeteg ismerőst és több nagyon mély barátságot kaptam, számos lehetőséghez és élményhez juttatott, magabiztos angol nyelvtudás bizony itt alapozódott meg (még egy hónap intenzív franciatanulással az elején még szexi franszia szövegem is lenne :)) , szóval egyértelműen jelentős személyiségformáló időszak volt. 

A szöveget átolvastam, személytelenítettem, kivettem a képeket, tettem bele pár szerkesztői kiegészítést, a szerelmes részt pedig kivágtam (csak vicc volt, azt bele sem írtam :D)

Kedves Naplóm, kérlek nézd el a 23 éves, önfeledt egyetemista énem gyarlóságait :)

Sziasztok!

Rég nem adtam már hírt rendesen magamról, szóval éppen itt az ideje. Úgy gondoltam, hogy a leghatékonyabb módja, hogyha körlevélként írok, mert sokan érdeklődtetek, sokatoknak tartozok válasszal (de van aki meg nekem tartozik:P). Szóval előre is elnézést azoktól, akiknek ismétlem magam :) És ugyancsak elnézést azért, amiért ilyen sokára jelentkezem.

A ritka bejelentkezéseknek az oka egyrészt, hogy még mindig nincs internet a kollégiumi szobámban, ami több mint két hónap után finoman szólva is felháborító. Eléggé átverve érzem magam, mert nem szóltak előre, hogy ilyesmire számítsunk, és utána folyamatosan 1-2 hetes végső határidőket mondtak… És a gond, hogy nem tudok semmit sem csinálni, már írtam reklamáló levelet a fő-fő igazgatónak, ez volt a maximum, attól tartok…

A másik, de annál kellemesebb ok, hogy mindig van valami. A tanítás itt 3 hetes periódusokban zajlik, 3 hét alatt 7-12 napon van tanítás és ennyi idő alatt lemennek a vizsgák is, vagyis lemennének, ha lennének. Nagyon más ebben az iskolában az elképzelés az egyetemi oktatásról. Már 4 tárgyat teljesítettem anélkül, hogy az otthoni értelemben tanulni kellett volna (értsd. leülni és órákon át olvasni a könyvet, vagy memorizálni a diákat, vagy megtanulni a rövidítettet :)). Az itteni filozófia szerint a diák az órán aktívan részt vesz, mindenki hozzászól, mindenki figyel a másikra, rengeteg kisebb feladatot kap (esettanulmány, prezentáció, csoportmunka, problémamegoldás, véleménykifejtés). Ezek egy részét órán kívül kell ugyan megoldani, és például a legutolsó kurzus első hetében nem sokat aludtam (reggeltől délutánig óra, utána kis pihi és este-éjszaka megcsinálni a feladatot másnap reggelre). A tanárom talán ma foglalta össze a legjobban az itteni filozófiát, az ilyen kurzusokon nincs idő az elméletbe belebonyolódni, hasznos módszereket, példákat kell megvizsgálni és megnézni, hogyan alkalmazhatók a gyakorlatban. Eközben a diák elsajátít olyan fontos készségeket, mint a csoportmunka, a problémamegoldás, az anyaggyűjtés és előadás. Olyan szempontból is nagyon jó ez a rendszer, hogy elég gyakoriak a nagyobb szünetek a félév során. Már kétszer volt olyan, hogy 1 hétig nem volt órám és a jövő héten pedig hivatalosan is teljesen szünet lesz.

Ha nincs iskola, akkor próbálunk kikapcsolódni. Reims egy kisváros (francia viszonylatban, otthoni viszonylatban Debrecen:), ahol a belváros nagyon szép, a katedrálisa pedig elképesztő, mindig meg kell állnom egy kicsit, amikor elmegyek előtte, szerintem szebb, mint a párizsi Notre-Dame. Ezen kívül van néhány hely, ahova be lehet ülni inni, enni, de elég drágák, „turistaárak”. A legnépszerűbb a Gim Pump, amit már messziről megismerni, mert előtt mindig tömeg van, mert mindenki kívül áll (részben megszokásból, részben mert bent nem lehet dohányozni) egy kordonnal körülvett területen. Kicsit marhának érzem magam, mikor odamegyek:) Szórakozóhely is van 1-2 a városban, pár egyetemi bulin voltam, jó a hangulat, csak elég nagy a tömegnyomor, kicsi a hely.

Az emberekről egy kicsit. Nagyon színes a társaság, vagy 25 országból, a világ minden pontjáról vannak diákok: USA, Kanada, India, Ausztrália, Marokkó, Kína, Dél-Korea, egész Európa (sok német és olasz). Meglepő módon az emberek 97%-a értelmes és jó fej, bármelyikkel találkozom, szívesen váltok vele pár szót. Személy szerint elég távoli barátságokat kötöttem, mivel egy 8 fős indiai társasággal lettem nagyon jóban, meg rajtuk kívül olaszokkal, de voltam már hivatalos koreai vacsira is :) Két másik magyar van még a suliban, mindketten az egyetemről. T. még itthon vettem fel a kapcsolatot e-mailen, és együtt is utaztunk ki, meg vészeltük át az első napok problémáit (és ugrottunk ki Amszterdamba, de erről később :P), és ő a szomszédom is, mellesleg. Zs. csak itt ismertük meg, de nagyon kedves-aranyos lány, jó referencia a magyar lányokról, minden szempontból :P

Éppen most érkeztem vissza Reimsbe, a hosszú szünetben Londonba mentem, mert az unokatesóm pont pár hete tette át székhelyét a szigetországba, és ha már ilyen közel van, és még nem is voltam, nem akartam kihagyni. És hát ez az, amire még rengeteg időt és pénzt szánok, az utazás. Egyre jobban az az érzésem, hogy az erasmusom EUROTRIP-be csapott át, méghozzá anélkül, hogy terveztem volna. Azt tudtam, hogy a pénzem nagy részét utazásra és kirándulásokra fogom költeni, de azért… Szóval Párizst már párszor érintettem, bár határozottan kiábrándító volt megtudni, hogy egy teljes árú retúrjegy  35 eurótól kezdődik… Sajna Reims még sincs olyan közel, mint gondoltam. Legalábbis pénzben, mert a TGV 45 perc alatt teszi meg a 140 km-t, és ha hozzáadom, hogy 15 percre lakom az állomástól, akkor még szinte hamarabb érek be a Párizsba, mint reggelente otthonról az egyetemre…

A város maga varázslatos, számtalan olyan pont van, ahol egyszerűen már a fényképezőt is elfelejted elővenni… Az öreg hölgy pedig mindig kikandikál valahol az épületek közül:)

 Ez az utazási láz valószínű azért uralkodik el az emberen, mert a sok távolról jött ismerős (főleg az indiaiak) azzal a céllal repült ide, hogy 2 hónap alatt Európa összes valamire való városába eljut (iskola mellett!), és hát az ember így könnyen kedvet kap.

Az első utat Amszterdamba találtuk ki, vagyis T. talált egy buszos utat 2 nap egy éjszaka, igazi holland időjárás volt, kis eső-kis nap-sok felhő:) És ami még nagyon jól jött ki, hogy E.-t (aki nem tudja: ő egy csodakedves csoporttársam, és Hollandiában erasmusol ebben a félévben) is sikerült beszervezni. A szállásunk egy (álló) hajón volt, amit hostelként működtetett egy kedves középkorú pár. Amszterdam tényleg egy olyan hely, amit elmesélni nem túl könnyű, jobb, ha mindenki maga megtapasztalja :)

Aztán E.-el eldöntöttük, hogy mindenképpen csinálunk valamit közösen, ha már egyszerre van szünetünk az erasmus alatt, ekkor A. (ő Európa csizma felében erasmusol, ugyancsak csodakedves csoporttársunk) bedobta az ötletet, hogy ha már ő nem tud eljönni hozzánk, akkor menjünk el mi Bolognába, van ágy, jófejek az emberek és mellesleg igen szép helyekre is el lehet jutni onnan. Szóval gyors útvonaltervezés, időpont-egyeztetés, pakolás és már Bolognában is találtam magam, ahol, ha ugyan csak néhány napra is, de sikerült belekóstolnom az olasz erasmusba. Mert azért én mégis kicsit furán érzem magam Franciaországban: épp, hogy csak makogok valamit franciául, igazából előtte nem voltam oda a franciákért, fel is merült párszor miért nem Olaszországba mentem. Az első helyem Róma volt, az lett volna a csúcs, de Rómából is kaptam egy kicsit, szerencsére, de majd kicsit később:) Vissza Bolognába: nagyon jókat ettünk, jókat kirándultunk, Hallowenkor hatalmasat buliztunk, és szerintem az egész este kevés lenne, ha elkezdeném részletezni, hogy az A. mennyire jó vendéglátó volt, GRAZIE MILLE DI NUOVO A.!

Visszaestem Reimsbe Bolognából, az egyik hétköznap India VS Itália, fakanalat ragadtak a lányok, főzőversenyt tartottunk, de mondanom sem kell, hogy a legjobban mi jártunk, a „zsűri”. Ekkor volt az a keveset alvós hét, mert az óra is elég sok időt igényelt: egy prezentációt kellett megcsinálni 8 óra alatt úgy, hogy csak a feladat elolvasás két órát vett igénybe…

Az egyik indiai sráccal nagyon jóba lettem, (furcsa, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy lehet ennyire megkedvelni valakit) és nem sokkal előtte kiderült, hogy egyszerre lesz szünetünk és ő egyedül tervezett utazni. (jajj, azt kihagytam, még az elején nagyonsok pénzért vettek egy vonat bérletet, amivel két hónapig utazhatnak Európa összes országában, EURAIL PASS) Ekkor gondoltam egy merészet és én is vettem egy félhavi vonatbérletet, és csatlakoztam hozzá. 10 nap eszeveszett utazás Dél-Európában:

Barcelona – Egy bar-hostelben szálltunk meg, amit mindenfajta nációjú fiatalok vezettek és volt köztük egy budapesti magyar lány is, vicces volt magyarul beszélni:) Barcelona is nagyon szép hely, bár a Sagrada Família nem okozott akkora eksztázist, mint gondoltam, de Gaudí keze nyoma nagyon feldobja a várost. Szép idő volt, szóval még a tengerpartot is lehetett élvezni (na persze nem fürdésre kell gondolni). Sajna pont előző nap volt a Mallorca meccs, így csak kívülről néztük meg a Camp Nou-t. A sangria sem volt rossz, bár a spanyol lány reismben pont előző héten csinált „igazi sangriát” és azt nehéz lett volna felülmúlni.

Madrid – Nagyon kellemes csalódás volt, nem töltöttünk csak néhány órát a városban, sétáltunk egy nagy kört. Szép házak, terek, a királyi palota elég csúcs. Volt egy hely, a Muse de Jamon (asszem valahogy így írják), ami egy hentesüzlet, egy kocsma, és egy bar keveréke. Lógnak a húsok, folyik a sör, reggeli kávét szürcsölgetnek az emberek, beugranak péksütiért az anyukák, érdekes. A Bernabeuhoz is kiugrottunk, pont megnéztük a meccs előtti forgatagot, de már jegyet nem tudtunk szerezni, viszont láttuk az El Presidentét: Florentino Perezt. Elég kicsi, mondom én:)

Utána késő este átvonatoztunk Valenciába. Nagyon jó ötlet volt belevenni a túrába. Van egy nagyon helyes belvárosa, ahogy kell, és van ez a Calatrava által tervezett modern negyed a csodaépületekkel, és még a kikötőig is elsétáltunk, ahol újabban a forma 1-et is rendezik. Valahogy az volt az érzésem, hogy ilyen egy VÁROS, egy tradicionális formákat megtartó, takaros belvárossal, és egy harsogóan színes és futurisztikus modern negyeddel. Azt sem bírom ki, hogy ne tegyem hozzá: a város közepéről elvezették a folyót és a megmaradt medert megcsinálták a város zöld övének, parkokkal, sportlétesítményekkel, állatkerttel és ez a modern negyed is nagyon jól illeszkedik ebbe. És megjegyzem a legjobb szállásunk itt volt és a legjobban itt éreztem, hogy kevés időt töltünk el. Spanyol kajákat is próbálgattunk: paela, tapas, bocadillo.

T. (az indiai srác, akivel utaztam) útitervében Spanyolország-Portugália-Olaszország és Görögország is szerepelt, de Athénról lebeszéltem (nagyon messze van és kiesik minden útvonalból) és Portugália sem fért el a másik két gigaország mellett a 10 napos túrába. Olaszországba nagyon körülményes átjutni vonattal, szóval rákerestünk a fapadosokra, és elég nagy mázlink volt, mert 1 héttel indulás előtt tudtunk foglalni Valencia – Róma jegyet 30 euróért.

Róma – Aki jól ismer tudja, hogy nálam Róma a non plus ultra, oda bármikor szívesen megyek, jó ott sétálni, és már egyre jobban szeretek idegenvezetőset is játszani benne:) Mentünk egy szokásos nagykört, láttuk, amit látni kellett, én is kaptam újat, de még mindig van ahova nem sikerült eljutni, pedig már legelső alkalom óta tervezem. Ki ne hagyjam: nagyon jókat ettünk, pizza, pasta és igazi, eredeti lasagna. Szállás: bangladesiek által vezetett hostelben, két éjszakára elment, nyelvi problémánk nem akadt (a barátom által beszélt helyi nyelv gyakorlatilag megegyeik a bangladesivel):P

Késő estére értünk át Firenzébe, a három „turista-mágnes” második tagjához, éjszaka 2ig jártuk a várost, mert a vonaton nem bírtuk már kávé nélkül, utána pedig nehéz volt elálmosodni:) Másnap A. is csatlakozott hozzánk, mivel bármilyen közel is van Bologna Firenzéhez, mindaddig még nem jutott el a szomszédba…:P Teljesen lejártuk a lábunkat, és jót beszélgettünk.

Megegyeztünk, hogy az estét Bolognában töltjük Adrinál, praktikus, kényelmes és útba is esik Velence felé. A. természetesen megint összedobott egy fenomenális tésztát, T. azt mondta, ilyen jó pastat még nem evett, és ez egy cseppet sem udvariasság volt. A.! Megint csak javasolni tudom az étteremnyitást, vállalom az üzletvezetés részét:) Aztán belenéztünk a bolognai éjszakai életbe, kis szépséghiba, hogy ismeretlen számokból álló retró diszkóba tévedtünk, de sebaj, a másnap kellett Velencére.

Ehhez képest nem sikerült túl korán odajutni, nagyjából 2 órát tudtunk sétálni világosban. Velence még mindig gyönyörű, de nagyon drága is egyben, a levegő ingyen van MÉG, minden más… Este éjszakai vonattal Münchenbe (az összes határőr, ellenőr belénk botlott, mivel a fülke ajtajában aludtunk:)

Egy hirtelen ötlettől vezérelve Stuttgart felé vettük a haza utat, és így M. (ott cserediákoskodó csoporttárs) is láttam, még ha csak egy pár órára is. Nem volt szerencsénk az autómúzeumokkal, mert hétfőn ők sem nyitnak ki, de azért a mellett lévő Porsche és Mercedes szalon sem volt akármi:)

Hosszú 10 nap volt, de feledhetetlen. Ahhoz képest, hogy mennyit vonatoztunk nem volt unalmas és fárasztó, mondjuk pihenni minden hostelben tudtunk, és meglepő módon sehol nem fizettünk 10 eurónál többet, ilyen szempontból nem rossz, hogy nem főszezonban voltunk, bár azért Dél-Európa napsütés és tengerpart nélkül, csak nem az igazi.

Ezen kívül ami még nagy élmény volt, a Stade de Franceban teltházas meccsre menni (nem a mostani, kezezéses meccs, hanem az utolsó csoportkörben a Francia-Osztrák). És még azt se felejtsem, hogy az egyetemen a srácok szerveztek egy paintballt, ahol mondjuk sárban és esőben volt szerencsénk egymásra lövöldözni, de nagyon megérte:)

Ugye a londoni út után írom ezt a kis szösszenetet, és nem sokon múlt, hogy nem kapjátok meg. Londonba úgy jutottam el, hogy elvonatoztam pár átszállással Calaisba onnan pedig komppal Doverbe. Calais egy kis kikötőváros, az állomástól gyalog indultam el a kikötő felé kérdezgetve a helyes irányt. Már a hajókat látva megkérdeztem egy kapucnis srácot (kicsit fiatalabb lehetett, mint én) merre van a doveri komp, és mondta hogy arra és ő is odamegy, na mondom legalább nem tévedek el. Erre látom, hogy az egyetlen csomagja egy nylon szatyor vízzel tele, aztán csatlakozott a haverja is, ő is egy szatyor vízzel, kérdezi hova megyek, aztán, hogy honnan vagyok. Mondja, ő afgán, na itt már kezdtem sejteni miről van szó. Következő kérdés: van e útlevelem, hát mondom, igen. Itt már kezdtem izzadni. Dolgozni megyek Londonba? Hát, mondom családhoz, az unokatesóm vár az állomáson (eléggé kihangsúlyozva, hogy vár). Aztán csönd, pörgött az agyam, mit gondoljak, a hajók már látszottak, kamionok is, csak egy kicsit volt félhomály, de mégis. Nem tudom, hogy ők gondoltak e bármi rosszra, de úgy gondolom, hogy nem, mert amikor elértük a gyalogos feljárót egyből mutatták, hogy nekem erre, ők elindultak egy másik úton, én pedig sok szerencsét kívántam. Érdekes élmény volt, elgondolkoztató min múlik, hova születik az ember, mik az esélyei, vagy mennyire kilátástalan lehet az élete.

Azért éjfélre sikerült eljutnom az angol fővárosba 8 óra kőkemény és kalandos utazás után. F. várt az állomáson. Egy tipikus londoni (vagy ha jobban tetszik angol) sorházban laknak 9 magyar 1 spanyol felállásban ÉNY Londonban. Amikor először mondta, kicsit meglepő volt, ilyen sokan, egy kis házban, de jópár nap után láttam, hogy ha egy picit toleráns vagy, akkor nagyon jól el lehet lakni. F. biztos félt, hogy elfelejt magyarul, ezért nem mert külföldiekkel összeköltözni:P London nagyon színes hely, sokkal inkább éreztem, hogy egy kis ország (ahol kb. annyian laknak, mint kicsiny hazánkban) melyben az egyes városrészek külön városok. Igyekeztünk nem csak a turista-útvonalakat járni, és megérte, mert sokfajta Londonnal találkoztunk, a királyi, az elegáns, a bazáros, a kínai, a vidéki, a középkori, a kisvárosi, a felhőkarcolós stb. Azt hiszem át kell értékelnem a budapesti közlekedést, a dugókat, és a távolságokat, a 6 napból legalább 1-et biztos a jól ismert, piros double-decker buszon töltöttem. Igen, a metróbérlet és a buszbérlet között igen komoly különbség van, amihez hozzáadva, hogy turistaként a föld felett több a látnivaló, nem sajnálom az ott töltött időt és a jó beszélgetéseket:) Olcsón szerettem volna kihozni Londont, de nagyon nehéz volt, mert az egész város már november eleje óta egy nagy karácsonyi vásár. A ruhák elképesztően olcsók (főleg, hogy gyenge a font, majdnem 1:1-ben váltottam az eurómat…), márkás cuccok leértékelve, ezresekért.

Rengeteg jó múzeum, program, színház, musical, sport, kocsma, London tényleg soha nem lehet unalmas és soha nem alszik (ha van pénzed, persze). Viszont az állami múzeumok, mint a British, a Tate Modern, a National Gallery ingyenesek. Egy valamit engedtem magamnak, egy angol meccset, FULHAM – BLACKBURN (lehet lekicsinyelni, de nem volt túl sok lehetőség, és én mindig a magyarokat foglalkoztató csapatoknak szoktam szurkolni). Megnéztem Gera Zolit hazai pályán, ugyancsak 32 percet kapott, de a csapat nyert, és ő is hozzátette a részét, a színvonal méltó volt a világ legjobb bajnokságának a szintjéhez, a hangulat is jó volt, bár nem a Fulhamnek vannak a legfanatikusabb drukkerei:)

F.-vel két napot kirándulással töltöttünk, az egyik választás Oxford a másik pedig Liverpool volt. Oxford belvárosa könnyen bejárható, mégis sok idő kell hozzá, mert szinte minden épület előtt az ember megáll, egy kicsit rácsodálkozik, és ha teheti bekukkant. Sokat elmond, hogy a Harry Potter jópár jelenetét itt vették fel. A liverpooli nap kicsit rövidre sikerült, bár a város csak 2 órára van vonatra (NB a londoni szállástól a belvárosi állomások két órás buszútra vannak…), de kicsit későn indultunk, meg az idő sem volt túl szép. Sétáltunk a belváros sétálóutcáin, lementünk a Mersey partra, ahol kicsit múzeumoztunk. Meglátszott a színvonalon, hogy a város tavaly Európa kulturális fővárosa volt. Összességében nagyon kellemes helynek tűnt, bár az a szél, ami a tenger felől fújt..na, az tuti visszatartana az odaköltözéstől. Meccs nem volt, mert a vörösök épp Magyarországon tartózkodtak :)

A visszaút is emlékezetes lett a 3 órai keléssel, és a nagy rohanással a komphoz és a vonathoz Doverben és Calaisban. Minél előbb Párizsba akartam érni, hogy még elköszönjek T., aki másnap reggel indult vissza Indiába. Nem volt jó érzés, nagyon megkedveltem, és India nagyon messze van… (szerencsére mégsem bizonyult olyan távolinak - szerk.)

A következő bekezdésen gondolkoztam, hogy megírjam-e, de arra jutottam, így teljes az egész. Szóval biztos felmerült a kérdés, hogy mi lett ezzel a gyerekkel, bankot rabolt, vagy lottózott. Hát az erasmusos költségvetésemet nagyban kisegítette, hogy az ösztöndíj tényleg nagyvonalú, egészen olcsón sikerült itt Reimsben szállást találnom, amiből még ráadásul a francia állam visszatérít lakhatási támogatásként egy tekintélyes összeget. Ja és még egy váratlan pénzforrás volt: az iskolának van valami külön egyezsége egy francia bankkal, amely egy komoly bónusz összeggel honorálta, ha számlát nyitsz náluk, szóval senkinek nem kellett kétszer mondani:) És ezt én még megtoldottam saját zsebből egy nyaralás összegével. Najó, azt már nem hozom nyilvánosságra mi mindenen spóroltam a kint létem alatt, mert már így is furán nézhettek rám:) (a szórakoztatás kedvéért két tétel: nem mentem fodrászhoz 15 euróért 3,5 hónapig és nem mosodába vittem a ruhákat, hanem vettem egy lavórt és kézzel mostam :) Abban biztos voltam, hogy sok pénzt fogok elutazni, hát ez így is lett.

Így a 14 hetes kaland végefelé ez a levél már egyfajta összegzésnek is beillik, bár még van 3 hét. Nagyon jó egy ilyen kalandot megélni, mindenkinek csak ajánlani fogom énis ezek után. Másként megy haza az ember.

Haza, hát elég kettős az érzés, mert ami most itt van, az inkább nyaralás, ami otthon vár az meg a tömény szívás: két suliban 15 tárgyból jegyet szerezni úgy, hogy egy órán sem jártam… Utána meg  egyből a szakdolgozat határidő. Ami miatt viszont érdemes hazamenni az TI, vagyis a család, a barátok, azért csak hiányoztok:)

Na, már kezdek visszaélni a türelmetekkel, ennyi elég lesz belőlem.

Viszont most ti jöttök! Nem várok el ilyen hosszú leveleket, de én is nagyon kíváncsi vagyok mi van veletek, mi van otthon, mert én is keveset hallottam felőletek. Szóval vegyétek komolyan!!!

 Ja és még a végére. Ezen röhögök már hetek óta, megosztom veletek is, szerintem nagyonjó!

http://www.youtube.com/watch?v=kQkhqu7GanM

Ezzel zárom is a levelet, most nézem, ez már házidolgozatnak is beillene, lehet valamelyik tanárnál bepróbálom:D

A lányoknak puszi a fiúknak pacsi!

Szeretettel 1300 km-ről:

...

Csak illene a végére valami reflexió. Eléggé utazási beszámolót írtam annó, milyen események történtek, milyen érdekes dolgok, amiket persze az ember megoszt egy körlevélben 20 hozzá közelállóval. Visszatekintve ez kicsit olyan mint amikor egy mély regénynek csak a cselekményéről beszélünk és a lényegi jelentéséről keveset. A fentiekben már utaltam rá, tényleg váratlanul sok jó emberrel találkoztam és az élet úgy hozta, hogy sokukkal összehozott újra az élet, van akin keresztül lett nekem, majd a családomnak is egy indiai (testvér)családja, egy másik esetben pedig én váltam 1,5 évre egy kint megismert ember kollégájának a magyarországi "bármiben fordulhatsz hozzámja". Nagyon sokat tanultam az emberek közti távolság, álarc és játszmák szükségtelenségéről, amivel sajnos az itthoni kultúrában persze óvatosan kell bánni.

Az életem és benne én sem olyan lennék mint amilyen vagyok mindezek nélkül. Te mit tartasz meghatározó élménynek a személyiségfejlődés szempontjából?

Ősszel mindig lemennénk
A tengerpartra szlottyos fügét
Enni a kiégett fű közül
Akkor ha én lennék

Kiscsillag